Miért oceanix?

Balatoni srác vagyok, az a fajta, aki nem csak a partról vagy gumimatracról csodálja a tavat. Már néhány éve szerencsés társtulajdonosa voltam egy Neptun 26-os vitorlásnak balatonszemesi kikötőbérlettel, amikor kezdett megfogalmazódni bennem a vágy egy olyan hajó után, mellyel nem vagyok kikötőhelyhez kötve. Amellyel szabadon kicsoroghatok a déli part strandjainak térdig érő vizeire, s alkalmanként utánfutón tengerre vontatva ott ugyancsak kikötőn kívüli életet élhetek. Mindezt úgy, hogy egy tőkesúlyos hajó biztonságát élvezzem egy svertes nyújtotta szabadsággal. Csupán egy apró kabinra van szükségem, ezért cserébe tágas kokpit-ot szeretnék. 2009-ben hosszú típusválogatást követően az Ebay-on akadtam rá erre a leharcolt első szériás oceanixra, SIBELA-ra a francia atlanti parton: azonnal megfogtak a csodás ívek a hajótesten és a hatalmas fedélzet. A későbbi oceanix ts verzió 200 kg-os mozgatható tőkesúlya helyett itt csak egy 20 kilós vaslemez svert árválkodik. A ts  verzió "hátsó kabin"-os felépítése azonban erősen beszűkítette a kokpitot, így az az ilyen irányú igényeim miatt nem jött szóba, ugyanakkor számításaim szerint a két típus árkülönbségből fedezni tudom majd Sibela átépítését szintén 200 kg behúzható tőkesúlyosra.

Hazavontatását követően felmértük az állapotát és azon melegében kipróbáltuk a boglári kikötőben.